Anya gondolatok
Régebben elképzeltem milyen lesz majd őt várni, milyen lesz az a bizonyos más állapot...
Nyilván csodás, lila pillangók repkednek majd, csillámpónik, vattacukor édes és csakis szuper föld felett lebegős dolgok jutottak eszembe…
Nos a valóság nem egészen ilyen.
Nyugi nekem sem.
Sőt, annak a lánynak sem, akit minden reggel szoktál látni nagy pocakkal, és arra gondolsz: Neki hogy lehet ilyen könnyű…
Van akinek könnyebb, van akinek nehezebb…
Van a hányinger, az émelygés, a gyomorsav, a köpőpohár, megeshet, hogy a WC csésze lesz egy időre a legjobb barátod…
Vagy hogy mindent is ennél, aztán meg semmit sem nem… hogy hisztis leszel, hogy bálnának látod magad, hogy nem jön rád semmi, hogy izzadsz, hogy meleged van mindig, hogy nem tudsz sehogy sem aludni…
Utálod már ezt az egészet, és alig várod, hogy kibújjon, aztán rájössz imádtad minden pillanatát!
És újból végigcsinálnád ugyanígy újra és újra…
Anya vagyok
