Amikor csak Ti ketten vagytok…
Annyira puha, annyira finom, annyira jó illatú. Bárki bármit mond, a világon a legeslegnagyobb SZERELEM anyának lenni. Hogy Neki én vagyok az anyukája, hozzám bújik ha szeret, ha fáj, ha fél. Nálam talál megnyugvást.
Karomban alszik el oly mélyen.
Hallom ahogy álmában felnevet.
Látom ahogy szopizás után elmosolyodik a kajakómától.
Finom puha kezecskék, gömbölyű talpacskák, baba illat és a világ legszebb mosolya. Szerelem.
Ő a kisbabám!
Szerelem volt e első látásra? Talán nem. Lila volt, fonnyadt, inkább hasonlított űrlények, mint kisbabára, de az enyém volt már akkor is…
És mi ketten örökre összefonódtunk, amíg csak én leszek.
